Halloween és a gyerek félelmei!
Egyre nagyobb szokás felénk is a Hallowen tartása. Ami a kelták hite szerint október 31-én este a holtak szellemei visszatérnek, és beköltözhetnek az élőkébe, az élők félelmükben különféle álcázó maskarákat öltöttek, mert ezzel akarták becsapni és összezavarni a holtak szellemeit. Ebből a felindulásból beöltöznek és dekorálnak az emberek holtakat, kaszásokat, vicsorító fogakat láthatunk, vámpírokat és hasonló lényeket. A gyerekek mágikus világban élnek, sokszor nem tudják elválasztani a realisztikus elemeket a valóságtól. A mágikus gondolkodás a gyerekeknél egy olyan pszichológiai folyamatra utal, amikor egy cselekvést vagy eseményt egy másik, teljesen független cselekvéshez vagy eseményhez kötnek. Például: azt képzeli, hogy ha brummog, akkor autópáncél fedi körbe. Meg is szokták kérdezni, hogy a valóságban létezik ez vagy az? Esetleg mesélik, hogy az ágya alatt lakik valami lény. Ez a mágikus világ áltagban 6 éves kor végéig működik, ebben a korban kezd elhasadni a valóság és a mágikus világ. Gondoljunk csak bele, amikor a kis mágikus agy találkozik egy ilyen beöltözött, kidekorált képpel…mennyire félhet? mennyire hiszi azt, hogy ez itt van és él és bántani fogja őt? Nem beszélve arról, hogy minden gyerek mást és másképp tud a halálról. Van aki már találkozott vele, látta a folyamatot, van akit teljesen messze tartanak és tabu a családban a halálról beszélni. Nem tudják összerakni, hogy ez a valóság vagy egy külön világ, de akkor miért vannak a mi világunkban?
Az egyik kisfiú látott az óvodában egy bábelőadást, ahol bevolt öltözve egy ördög. Nagyon megijedt, félt és hónapokig azt mondta és kérdezte, hogy az ördög honnan jön és eljön-e érte és elviszi, rosszul aludt. Az anyukája megkérte a mese előadóit, hogy mutassák meg neki, hogy mindez egy élettelen álca, nem él és nem bánt. Felvehette a kezére, megfoghatta a tárgyat. Mégis kérdések maradtak benne sokáig és nehezen választotta el a valóságot a mágikus világtól. Amikor mi voltunk gyerekek nem öltöztünk be ilyen ijesztő szörnyeknek és nem is néztünk mesét ijesztő szörnyekről. Mindez nagyban segítette a lelki egészségem gyerekkoromba. A nagyszüleimmel faragtunk tököt, ami a családunkban inkább az ősz érkezését jelentette, egy közös programot, főleg mert keresztyén családból származom. A tegnap a férjemmel mi is készítettünk egy töklámpást, aminek szivecske szeme van...de mindez nem több egy együtt töltött minőségi időtől, ami szépen mutat a teraszon.
Érdemes átgondolni, hogy mennyit mutatunk a gyerekeknek és milyen környezetbe visszük őket ebben az időszakban. Vannak-e ebben az időszakban határok? A kisgyerekek nem tudják elválasztani még a viccet és a valóságot, az álcát és a mágikus világot. Annak érdekében, hogy ügyelj a lelki világára, kerüljük el ezeket a helyeket és dekorációkat. Mindebben átgondoltan és határokkal érdemes cselekedni, annak érdekében, hogy ne féljen még hónapokig a gyerek és ne maradjanak benne képek éjszakára. Kellemes napot kívánok mindenkinek!
Írta: Balázsné Kürti Orsolya
Kép: saját